Rudolf Dániel
Stallone és Morris a ringben
A szemiotika dimenziói egy egyszerű tömegfilmes példán
A filmben (akárcsak minden többi jelrendszerben, legyen az a nyelv, vagy bármely művészeti jelrendszer) alkalmazhatóak azok a megkülönböztető dimenziók, melyeket C.W. Morris különböztetett meg a szemiotika alapjainak leírásában(1), és amelyeket általánosan használunk: a szintaktika, a szemantika és a pragmatika szintje.
Morris szerint a szemiotikai rendszer (az ő példájában a nyelv = L) ennek a három szintnek az összeadódásából épül fel, vagyis L = Lszin+Lszem+Lprag. Ezt a film, mint jelrendszer esetében is ugyanígy történhet, tehát (F = film), F = Fszin+Fszem+Fprag. A három dimenzió mibenlétét egy nagyon egyszerű filmes példán illusztrálhatjuk.
Az amerikai tömegfilm nagyon gyakran él a képzettársítás egyszerű és jól bevált módozataival (ezen a Griffith, illetve a szovjet montázsfilmesek, Kulesov, Eizenstein, Pudovkin óta bevett megoldásokat, szekvenciatípusokat értem).
Az eizensteini 1+1=3 képlete tulajdonképpen ebből a fentebb említett hármas tagolásból adódik: két, szintaktikusan egymás mellé helyezett jelenet (1+1) létrehoz egy, a két jelenet külön-külön tartalmától független jelentést (1+1=3), tehát létrejön a szemantikai réteg. Ezért is állította Eizenstein azt is, hogy „a filmkocka nem eleme, hanem sejtje a montázsnak”. Pragmatikailag pedig a nézőre gyakorolt pszichológiai hatást – nem véletlenül volt annyi köze a szovjet montázsiskolának az orosz formalista pszichológiához – témáját érinthetjük (itt pl. a Kulesov-féle híres Mozzsukin-kísérlet juthat eszünkbe), illetve ezen filmek különböző agitációs- és propagandacélzatát.
No, de inkább lássuk példánkat, a Rocky 3 (rendezte Sylvester Stallone, 1982-ben) című amerikai tömegfilm egyik jelenetét. Az adott jelenet tiszta formájában egy szimpla griffith-i párhuzamos montázs, mely azonban bonyolultabb (bár egyáltalán nem nehezen megfejthető) jelentést hordoz, mint a szimpla suspense-hatásra használt griffith-i alapforma.
Az adott jelenetben a(z immár harmadjára) főhős Rocky Balboa, a szegénysorsból egy szerencsés „népmesei” fordulat következtében a csúcsra magát felküzdött bokszoló, aki ezúttal már a sztárság édes vizében lubickol, rajongók serege veszi körül, mindenütt reklámszerződések és pénz a láthatáron. Ennek megfelelően nagy visszhanggal beharangozott meccsére egy szálloda halljában, hatalmas csillogás, rajongók hada és reklámlufik, illetve egyéb merchandise-termékek garmadájának körében edz (szerencsétlen alig bír mozdulni). Ezzel szemben kihívója, egy feltörekvő, keménykötésű színesbőrű ökölvívó egy szegény pincében, egyszerű, de célratörő, spártai eszközökkel készül a megmérettetésre. Ez a két, párhuzamosan futó esemény van egymás mellé vágva a vizsgálódásunk tárgyául szolgáló jelenetben.
1. Szintaktikai szint: szintaktikai szint a már említett párhuzamos montázs technikája, vagyis hogy a két különböző esemény képe párhuzamosan egymás mellé van állítva, össze van montírozva, hogy úgy tűnjön, a két esemény egymással egy időben, vagy (ebben az esetben) legalábbis egyazon folyamat részeként történnek.
2. Szemantikai szint: a jelentés, mely ezen képek folyamatos egymás mellé montírozásának konnotált tartalmaként keletkezik. A két fél tréningkörülményeinek különbsége egyértelműen az olyan gondolatokat és fogalmakat ébreszti bennünk, mint pl. „a szegénysorból jött Rocky elfelejtette honnét jött, bezzeg ellenfele nem, most majd megtanítja neki”, vagy még egyszerűbben „sztárallűrök vs. valódi kitartás” vagy „értékrendek csatája”.
Ezen elvolt fogalmak elvonatkoztatva, a nézők tudatában jönnek létre, ezt kizárólag a két alkotórész szintézise alkotja meg, azok külön-külön nem tartalmazzák (vagyis ez az eizensteni „3”). Illetve, ha tartalmazzák is, nem ugyanebben az értelemben, illetve nem ugyanilyen mértékben.
3. Pragmatikai szint: A szemiotikának ez az a dimenziója, mely azzal foglalkozik, hogyan értelmezi a befogadó - egy élőlény - az adott jelentést, Morris szerint "a szemiózis biotikai jellegével foglalkozik". Ez a film nézőjének, illetve a filmkészítőknek a szintje. Utóbbiaknak pl. az a szándéka, hogy minél több pénzhez jussanak az adott szellemi termék (a film) értékesítéséből és tudják, hogy egy efféle „értékrendi konfrontáció” történet népszerű a közönség körében. Előbbieknek pedig a nézési helyzetük (moziban, televízióban, internetről letöltve, stb.), a társadalmi-, nemi-, és életkori státuszuk, szerepeik, és minden egyéb ehhez kapcsolódó (értelemszerűen másként tekinti ezt az adott jelenetet, de a film egészét is egy 18 éves középiskolás lány, egy 38 éves szakmunkás férfi, illetve egy 58 éves egyetemi professzorasszony).
De ebben benne van az adott társadalom konvenció- és értékrendszere is, mely a filmet készítette. Felnéznek a tehetsége vagy rendkívüli szerencséje révén felkapaszkodott pozitív hősre és támogatják a kapitalista haszonszerzés módszerét, de mégis együtt éreznek a gazdag, sikeres és sztárolt fél ellen fellépő, eltökélt „szegény fiút” és szidják azt, aki „elfeledi gyökereit”.
Ehhez a felosztáshoz még hozzávehetjük az ún. fonológiát, melyet pl. Rosengren az emberi nyelv szintjei közé sorol (2). Ez a fonémák elrendeződése egy adott szón belül, aminek filmes megfelelője voltaképp a példánkat képező párhuzamos montázs egy-egy snittjének az elrendezése lehet, vagyis pl. a világítás, az elemek elhelyezése, azok mozgása, a kamera pozíciója, a színek, stb. stb. Természetesen ez is fontos jelentéstartalmakat sugallhat, nem mindegy például, hogy valakire a kamera fel, vagy éppen lenéz, hogy az adott képkivágat kinek a nézőpontjából készült, és még sorolhatnánk.
És miért ilyen könnyen megfejthető a sugallt jelentés? Az amerikai tömegfilmnek érdeke, hogy a közlő által küldött kódot(3) a befogadó, vagyis a nagyközönség minél könnyebben és egyértelműbben, a szándékuknak megfelelően képes legyen dekódolni. Vagyis pragmatikusan, hogy a minél egyszerűbb megértés minél könnyebb azonosulást, tehát minél több jegypénztáraknál hagyott ropogós dollárt érjen el.
Budapest, 2008. december 20. (este 23:25, két üveg sör után)
Forrásjegyzék:
2. Karl Erik Rosengren: Kommunikáció (ford.: Domján Krisztina). Typotex, Budapest, 2004.
3. Lásd Shannon-Weaver modell, stb.
